CIKKEK, KRITIKÁK

 

Johann Sebastian BACH (1685-1750)
Goldberg Variációk BWV 988, Clavierübung IV (1742)
Gitárra átírta és játssza: EÖTVÖS JÓZSEF

 

Chia Han-Leon / Singapore
http://inkpot.com/classical/bachgoldgtro.html

 

Eötvös József (született 1962) munkája csodálatos és gyönyörű minden Goldberg Variációk rajongónak, vagy Bach imádónak be kell szereznie. Nem csak a zene átirata hű (szinte már vallásos értelemben gondolom), de a játék is nagyon magas színvonalú, teljesen természetes, és ösztönzően gyönyörű.
- A zenétől késztetve vagy ihletve, Eötvös átirata Bach lényét adja át és a Goldberget egy szóló gitárra írott átirat formájában. Az igazat megvallva, azt kell mondjam, az eredmény nemcsak a színvonalas művészet követelményeinek tesz eleget, de teljesen felfrissíti a zenét; ragyogó munka, mely méltó Johann Sebastian Bach nevéhez.
Eötvös, Bach zenei hangzásvilágának érzéke (itt az én átiratom helye, Yeuk Fan) nagyon kielégítő, tiszta, de soha sem merev vagy egyszínű. Mondjuk, hogy az eredmény, amit hallani fognak a CD-én, az az eredeti billentyűzet nagyobb hangterjedelmének kifinomítása a gitár kisebb hangterjedelmére. A zene sokkal lényegbe vágóbb, tisztább, összpontosultabb. Nem arról van szó hogy az eredeti verzió bármi módon túlzó eszközökkel lenne tele, de a szóló gitár verzió, amint az hallható, olyan akár egy költői összegzés. Az átírónak minden egyes hangzásból a legszükségesebb részeket kell kiválasztania, és úgy kell átalakítania ezeket, hogy a zenét újra alkossa, de összességében kevesebb anyagból.
- Olyan mintha Bach négy színt használt volna egy kép festéséhez, és most Eötvös újra festené ugyanazt a képet két színnel. Elméletben, ha egy képet két színnel festenek, a kettő közti különbség a színek különbözőségéből adódik. Ha ugyanezt zenével fejezzük ki, Bach hangterjedelmének kidolgozatlan kifejeződését kapjuk. Az egész képet nem egyszerűen egy sötét vékony vonal, hanem számos vonal és a színek kölcsönhatása alkotja. Bach természetesen nem egyszerűen egy olyan alkotó, aki gyönyörű szólamokat tudott írni, de legalább annyira bonyolult és ösztönző, mint a barokk építészet.
- Ha a hangzást képes ennyire kifinomítani, és az átiratot is gyönyörűvé és az eredetihez hűvé tudja varázsolni, akkor Bach hangzásának lényegét sikeresen és tömörebb formában valósította meg (vegyük figyelembe, hogy Bach maga is tömör!). Mi mást mondhatnék Eötvös úrról, minthogy átiratában és előadásában a Goldberg Variációk úgy hangzik, mintha eredetileg is inkább gitárra, mint zongorára írták volna. Még ha kevesebb színt is használ, úgy tűnik valójában szebbé tette azt a képet.
- Az isteni ária után hallgassák meg az egyes variáció vidám tempóját, (még mindig a kedvencem) természetes áramlását. A kapkodásnak nyoma sincs, az a derűs jókedv és könnyed boldogság, ami a zenéből árad táncra perdít minket.  Remek hangszerével Eötvös gyönyörű kölcsönhatást ér el a mélyebb és magasabb szólamok között, mindezek összekapcsolása árnyalt frázisokkal, színekkel és a lüktetéssel, az mely e nagyszerű gitárost jellemzi. A kezek (és az ujjak!) gyakran olyan, mintha táncolnának egymással – próbálják ki a hármas variációt - a hatás sokkal tisztább egy gitárral.
- A hangulat váltakozása, ahogyan egyik szám/variáció csak rövid szünettel úszik át a másikba, szinte már illetlen. Ez a kivonat, mely tulajdonképpen fárasztó mind a hallgatónak, mind az előadónak, csak a variációk egységes áramlását emeli ki, ahogyan azok egymásba olvadnak, akár a felhők, mikor más alakot öltenek. A 16.-ik Variációban ("Ouverture"), még a két szakasz közti szünetet is megszakítás nélkül éri el. Próbálja ki Eötvös tempóit a 19. és a 20. Variáció között – hibátlan. A legtöbb rész vidám hangulatú, de amikor ezeket a mélabús variációk közé helyezzük (mondjuk a 15. és a 21.—mindkettő kánon) az eltérés igen erőteljes. Eötvös, az esztergomi (Magyarország) Nemzetközi Gitár Fesztivál művészeti igazgatója, hatásosan emeli ki a mélabút.
- A teljes CD-t hallgatva, anélkül, hogy lejátszót megállítottam volna, Eötvös Goldbergjének összhangja teljesen megbabonázott. Később, amikor a részleteket is elkezdtem figyelni, ide-oda ugrálva a számok között, már kevésbé volt nyilvánvaló az összhang. Megjegyzés: Ha értékelni akarja a Bach művészetét és Eötvöst, hagyják, hogy azt a bizonyos képet zavartalanul fessék meg.
- Eötvös József egyszerű eleganciával játszik, soha nem használ ok nélkül zenei hatásokat, erre jó példa a 3., 5., és  19. variáció, szóval hangzásuk és áramlásuk kecsességében tűnnek fel. A játékból áradó nyugalom és meghittség, mely a trillákig terjed – gyakran sokkal nehézkesebbnek tűnik gitáron, mint zongorán, de Eötvös ezeket a frázisok megszakítása nélkül játssza (például a 10. Variációban).
-A 9. és a 17. Variáció jó példa Bach hangzásvilágára - hallgassák meg Eötvös, hogyan éri el, hogy kövessék a hangzást, váltogatva a mélyebb, közép és magasabb tartományokat – így énekelnénk Bach hangzásvilágát. Nem pusztán követve, mondjuk a szoprán szólamot, de váltogatva a dominánsabb vagy szükségszerűbb szólamok között, azért, hogy egy hanggal énekeljük el az egész dallamot. Ilyen módon, zenei megnyilvánulásában a hangszín se nem folyamatos, se nem egysíkú, és mégis, annak ellenére, hogy van benne törés, teljes és egy szólamként követhető.
-A lényeg az a folyamatosan ismétlődő hangállomány, mely minden egyes variációban feltűnik, nem számít, milyenek vagy hogy milyen a hangzásuk. Eötvös 12. Variációjának előadásmódjában igen reményt keltőnek találtam, ahogy az Áriának élettel teliségét életre kelti. Úgymond „újból felbukkan” a variációban, itt is és ott is utal rá. Olyan, mint amikor az apát látjuk a fiában.
-A 14. Variációban a zene fénykitörésként kel újra életre Eötvös játékában, sziporkázó gitárjának hangnemében. Nem tudom leírni, hogyan képes annyiszor változtatni gitárjának hangszínén – először boldog, majd félig komoly, kicsit misztikus, majd ártatlan áhítattal teli.
-A felvétel természetes és éppen kellően virágzó ahhoz, hogy hatalmába kerítse a rezonáló gitár húrokat anélkül, hogy elfeledné a dallamos motívumokat. Arra szintén számítson, hogy Eötvös éles levegővételei is hallhatóak (ami emlékeztetem önöket, jó jel). A rövid hangok megérdemlik, hogy tökéletesítsék őket, melyek még tökéletesebbé teszik ezt az albumot.
-Az utolsó variáció, a „vidám egyveleg”, reményteli hangzást ad a műhöz, egyrészt az elégedettség érzetét, másrészt a befejezettség érzetét. Mikor befejeződik, az csak a kezdet újra, mivel az Ária újra felcsendül. Úgy gondolom Rodarmer sokkal inkább a nem kívánt búcsú hangulatát és a szomorúságot ragadja meg, de hozzá hasonló módon, Eötvös is a nagyszerű utazás befejezésének érzését ragadja meg. De talán ez az a dolog, ami már nélkülözhetetlen a zenében.  A nagyszerű, az emberi Ária a kezdete és egyben a befejezése is a Goldberg Variációknak, és ez a befejező kifejeződése Bach zenéjének is: teljes a kör – tökéletes szépség, mely soha nem ér véget.

    

 

 

 

by Michael Stitt, lantművész / Ausztrália

http://www.ozemail.com.au/~bachlogc/goldberg.htm

 

Bevezetés:
- Egyszer minden műre készül átirat – az eredeti forma összefüggéseit átalakítják, hogy a művészet nagyszerűbb újraértelmezését kapják. Így érzek Eötvös József Bach zongorára írt remekművének átiratával– a Goldberg Variációk (BWV 988) - CD felvételével kapcsolatban is.
- Eötvös olyan nagyszerű feladatot teljesített, amikor Bach híres variációnak elkészítette szóló gitár átiratát, melyről sok gitáros tudomást sem vett vagy mely feladattól féltek. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezt a nagyszerű eredményt, mert az, aki vállalja ezt a feladatot, hatalmas bátorsággal és mély rálátással bír a zene szerkezetére és képes arra, hogy Bach ellenpontozásának és harmóniájának lényegét megragadja. Nem kis eredmény, hogy Eötvös József sikeresen végrehajtotta ezt a feladatot, sőt még odáig is elmennék, hogy azt mondjam Chaconne óta ez a legnagyszerűbb szóló átirat klasszikus szóló gitárra, mely egyben a gitár szegényes, híres zeneszerzők által írt művek választékát bővíti. Az, hogy mi ihlette meg, hogy megírja az átiratot, egyértelművé válik a Chanterelle által a partitúrához kiadott bevezetésben:
- „Az ötlet, hogy Bach Goldberg Variációinak átiratát elkészítsem 1987 –re nyúlik vissza. Akkoriban hallgattam meg Glen Gloud zongora felvételét, ami meggyőzött, hogy ez a mű jól hangozna gitáron... Elhatároztam, hogy megpróbálom megvalósítani a lehetetlent szóló gitárral...” -  írja Eötvös.
- „Bach saját maga is számos hangszerre vagy hangszerekre átírta műveit és eszerint átdolgozta őket. Mivel minden hangszernek megvan a saját jellegzetessége, az átírás a mű jellemvonásait is megváltoztatja. Olyannyira, hogy az átírással majdhogynem egy új mű születik. Az átirattal valódi gitárra írott műnek kell születnie nem pusztán az eredeti utánzatának.”
-Ez nem az első eset, hogy Bach más hangszerre írt művére gitár átirat készült és Bach maga is lelkes átíró volt. Jelentősebb példa erre az 5. cselló szvit és a 3. lant szvit (BWV 995) valamint a 4. partitúra hegedűre kísérőzene nélkül, melyet később Kantáta néven dolgozott át.
-A Chanterelle kiadás:
- Ezen átírat átnézése közben visszatértem a Neue Ausgabe Smatlicher Werke című műhöz (1977) azért, hogy jobban beleláthassak abba, miért is volt annyira elkerülhetetlen az eredeti partitúra átiratának elkészülése. A CD felvétel hallgatása közben hihetetlennek tűnt, hogy mennyire hűnek tűnik az előadás zongorára írt verzióhoz és meglepetésemre, amikor a zongorára és a gitárra írott partitúrát összehasonlítottam ez a feltevésem beigazolódott.
- Ária: 2 ütem – Chanterelle (1997)
A díszítés teljes bemutatása.
Mind Eötvös Józsefnek és a kiadónak nehézséget jelentett egy érthető szövegmagyarázat megírása a dupla partitúrával rendelkező variációkhoz, hogy megvilágítsanak néhány lehetséges változatot a díszítésre, melyet az újraértelmezett művekben használni lehet. Jó példa a figyelmességre, törekvés a részletezésre, a 10. variáció díszítésének magyarázata, melynél minden egyes cifrázat kézírással van leírva. Néhány kánont szintén dupla taktusban írt, ideértve a 3. (Canone all’Unisono), 6. (Canone alla Seconda), 9. (Canon alla Treza), 12. (Canone all Quarta), 15. (Canone alla Quinta), 21. (Canone all Settima), 24. (Canone all’Ottava) variációt. A dupla szakasz használatot a „szerkezet” „tisztább érthetőség” – vel magyarázta a szerző.
-A kiadó közétett egy összesűrített partitúrát is azért, mert így számos variáció olyan formában van, hogy nem kell lapozni játék közben, ami lehetővé teszi a megszakítás nélküli kottaolvasást. Eötvös József alaposan és logikusan kezeli a művet, ami nagyon olvashatóvá teszi azt, a mű belső bonyolultságának ellenére. Nagyon szépen kivitelezett ez a 78 oldalas kiadás.
- A CD felvétel:
Eötvös egy Karl Heinz Rommnich (1994) készítette gitáron játszik, melynek hangja tiszta és kellemes. A visszhang hatás alkalmazását használja a hangok keverésénél, ugyanakkor mindez nem tolakodó. Amit általában el lehet mondani az előadásról az az, hogy magabiztos egy olyan művésszel, aki biztos technikával rendelkezik és figyelemreméltóan ragyogó pillanatai vannak. Eötvös nem kezdő, a gitárhoz és a zenéhez tiszta és világos a hozzáállása. Különleges zenei hangját az érzékkel játszott alt G adja a 25. variációban, ami gyönyörű és egyben visszatérő elem.
- 25. variáció: Chanterelle kiadás (1997)
Ezt egy gyors hosszan tartó arpeggió (tört hangzat) variáció követi, erős ritmussal, váltogatva a basszus és szoprán hangokat.
- Elég nyilvánvaló, hogy Eötvös élvezettel játssza művét, és tisztában van minden egyes hang hosszával, különösképpen a kánonokkal és Bach zenéjének ellenpontozásával. A hangok tiszták és világosan hallhatóak, például, hallgassák meg a 15. variációt – a Canone alla Quinta.
- Kevésbé pozitív oldala az előadásnak az, hogy a tempó a virtuózabb részeknél lelassul, példa erre a 23. és 28. variáció, még akkor is ezt kell mondanom, ha esetleg ez az én elfogultságomból adódik, mivel évekig virtuóz csembalósokat és zongoristákat hallgattam, mert összességében véve nem tiszta. Amit fontos lehet figyelembe venni az, hogy milyen szándék vezérelte Eötvöst a Goldberg variációk átiratának elkészítése közben:
- „Az átiratnak valódi gitárra íródott műnek kell lennie, nem pusztán az eredeti utánzásának..”
- Ha ezt figyelembe vesszük akkor talán előítéletek nélkül tudjuk fogadni Eötvös alkotását. Ez az egész nem arról szól, hogy az előadást, melynek az a szerepe, hogy átirata és eljátszása az egyik legnagyszerűbb variációkból álló mű legyen Bethoven Diabelli variációi mellett, kiemeljük környezetéből.
- Mindent összevetve, az előadás rendezés mesterségének nagyszerű darabja, de nem olyan áron, hogy Bach ellenpontozásának mélységét kihagyná. Ez a CD felvétel és a Chanterelle kiadás elengedhetetlen a gitár rajongói és a Bachot pengetők számára.     

 

Jan Hanford /USA

http://www.jsbach.org/eoumltvoumlsgoldbergvariations.htm

 

Előadásmód: rendkívüli
Felvétel: kiváló

Annyira kellemes meglepetés ért, amikor ezt a felvételt hallgattam. Goldberg variációk gitárral? Csak egy gitár? A válasz teljes mértékben igen!
Eötvös József tökéletes Goldberg variációk átiratot alkotott gitárra, az eredmény pedig csodálatos. Az átirat valósághű, ha bármi kimaradt, akkor nem vettem észre. Úgy hangzik, mintha Bach egy gitárra írt műve lenne, semmi mesterkélt, semmi erőltetett nincsen az átiratban. A kiadott verzió a gitár repertoár fontos részét képezi, és egyben bővíti is azt.
Mind a gitár, mind ezen mű tökéletes ismerete lenyűgöző, eddig nem tudtam, hogy két kézzel ilyen bonyolultságot és az ellenpontok ilyen teljességét lehet elérni. Nem pusztán műszaki szakember, de kivételes értékű zenész is. József átirata remek, kiemelkedő a tagozódása és a lassabb részletek finoman frazírozottak.
A CD – n a felvétel kellemes visszhanghatással készült, mely ugyanakkor nem zavarja az előadást. A CD-n a variációk külön vannak számozva, mely egy ötletes plusz dolog. Az egyedüli tragédia az, hogy nem terjesztik világ szerte! Túl jól titokban tartják és igazán szeretném, ha jönne egy kiadó és megkeresnék egy jelentősebb terjesztési ajánlattal. (Hahó, Sony? Hahó, Virgin Veritas? Egy igazi lehetőséget szalasztanak el.) Elképesztő a CD kivitelezése, nagyon ajánlom.

 

Johann Sebastian BACH (1685-1750)
A fuga művészete
Gitárra átírta és játssza: EÖTVÖS JÓZSEF

 

Jan Hanford /USA

http://www.jsbach.org/eoumltvoumlsartoffugue.html

 

Ez a CD nem csak technikai eredmények szempontjából jelentős, hanem zenei mélysége és érzékenysége miatt is.
-Eötvös József különösen tehetséges gitáros. A fúga művészetét két különbözően hangolt gitárral vette fel, melyekhez zenei aláfestést adott, hogy megkapjon minden egyes teljes részletet. Átirata két szólamra íródott, és mindkettő mindkét gitáron hallható.
-Az eredmény számomra a valaha hallott legélvezetesebb változata volt A fúga művészetének. A felvett hang közeli, nagyon tiszta és teljesen tökéletes. A hangok szépen megkülönböztethetően különülnek el egymástól. Szinte hihetetlen, hogy a szólamok egymásra vannak játszva, az időzítés és az egyensúly tökéletes. Tehetség, és ami még fontosabb nagyon sok gondolat tükröződik vissza ebben a rendkívüli előadásban. Az átirat részletei és a finom árnyalatai, teszik az előadást rendkívülivé; minden frázis különleges figyelmet kapott. Nem egyszerű feladat, A fúga művészete Bach egyik legbonyolultabb és legszellemibb alkotásai közé tartozik. József előadása úgy dalol és táncol, amilyen könnyedséggel egy tollpihe szálldos.
- A második CD-n található extra interaktív anyag, figyelmes és nagyon élvezetes ötlet volt. Tartalmaz néhány nyomtatható PDF formátumú partitúrát és a számok egy gitárral játszott felvételét, hogy bárki Józseffel együtt játszhasson.
-Remélhetőleg ez a felvétel felhívja a figyelmet Józsefre és megkapja az elismerést, melyre vágyik. Tehetséges zenész rendkívüli látásmóddal, melyet minden Bach rajongónak hallania kellene.

 

 

Kirk McElhearn / Anglia
http://www.musicweb.uk.net/classrev/2003/May03/Bach_Artoffugue.htm

 

Eötvös József gitárral előadott Goldberg variációi, néhány ütemmel kapcsolatos problémától eltekintve, Bach egyik legkitűnőbb művének remek megközelítése volt, mely a hallgatónak nemcsak egyedi, de világelső hangfelvételt nyújt két CD-és, A fúga művészete gitárral című, albumával. Azok, akik ismerik A fúga művészetét, valamint a gitárt és annak hangterjedelmét is, csodálkozni fognak, Eötvös hogyan volt képes megalkotni ezt a munkát egy ilyen kis hangterjedelmű hangszeren. Érdekes választás volt részéről, hogy kettő, nyolc-húros gitárt választott, összehangolta őket, és zenei aláfestést adott hozzájuk. Az eredmény elképesztő.
- A Fúga művészete az egyik legmélyrehatóbb alkotás, amit valaha írtak, és amikor a kánon és fuga apró ellenpontjait hallgatja az ember, bámulatba esik azon, hogy Bach hogyan fonta körbe számtalan részlettel az általa választott egyszerű témát. Általában zongorával adják elő, bár számos alkalommal felmerült már annak lehetősége, hogy más hangszeren játsszák, mindazonáltal a gitár tökéletes hangszernek tűnik ehhez a műhöz. A húrok pendülése és elhalkulása nem várt hangot kölcsönöznek a zenének.
- Eötvös átírástól mentesen adja elő ezt a művet, úgy játssza a partitúrát, ahogy azt a művész eredetileg megírta. Az egyedüli olyan terület, ahol ez nem működik jól az a hangszereinek felső hangtartománya, ahol a hangok kissé gyengének hallatszanak és az elhalkulás nagyon rövid, de mindez a pengetős hangszerek - mint például a gitár vagy a lant - miatt van. Ettől eltekintve Eötvös alkotása példaértékű, és előadásmódja ragyogó. Az, hogy négy kéz játssza ezeket a fúgákat, lehetővé teszi számára, hogy teljesen más hangsúllyal adja elő és mélyüljön el bennük, mintha csak két kézzel billentyűn játszana.
- Eötvös a hanghatások teljes skáláját vonultatja fel hangszerével, mint például a Canon alla Ottava kiváló staccato előadása, melyet előadásának ötödik szakaszában játszik. Ritmusos előadásmódja akkor energikus, amikor szükséges és akkor visszafogott, amikor az a leghatásosabb. Az a hangterjedelem, amit képes a gitárjaival lefedni nagyon hatásos. Hagyja, hogy a hangszerek mély basszus hangokat és egy ugyanakkor röpke szoprán hangokat is kiadjanak.
- Az utolsó befejezetlen fúgát, majdnem komor stílusban adja elő, tökéletes tempóban, de nagyobb hangsúlyt adva a mélyebb hangoknak, mely mind ennek a kiváló alaknak tömörségét emelik ki. Egy dolog, mely érdekes lehet a gitározók számára- a második CD, egy extra CD, mely tartalmazza néhány fúga partitúrát és szüneteket a felvételek között, így ön is együtt játszhat Eötvössel, mintha a Music Minus One felvételén lenne.
- A felvétel igazi meglepetés, bizonyára még nem hallhatta A fúga művészetét ilyen változatban, ilyen egyedi megközelítésben, mely Bach mesteri struktúrájának ellenpontjait ennyire kiemeli. Eötvös József nagyszerű előadó és a felvétel kiváló.

 

 

A Fuga művészete, és a Goldberg variációk gitáron

 

Peter Grahame Woolf / Anglia
http://www.musicalpointers.co.uk/reviews/cddvd/eotvos_bach.html

 

J.S.Bach The Art of Fugue
Budapest 2002

 

J.S.Bach The Goldberg Variations
Pozsony 1997

 

A fúga művészete legújabb felvétele gyorsan meggyőzi az embert arról, hogy ez a látszólag bizarr vállalkozás megérte a fáradtságot. Eötvös József (Született Magyarországon, Pécsen, 1962-ben) nyilvánvalóan egyedülálló gitáros.  Gitár szakosztályokat hozott létre Pécsen és a Liszt Ferenc Zene Akadémián, Budapesten és ő a Magyarországon megrendezett esztergomi Nemzetközi Gitár Fesztivál művészeti rendezője. Eredetisége abból fakad, hogy a gitár repertoárját szélesítette, Chopin, Brahms és főképp J. S. Bach átiratokkal. Eötvös tapasztalata alapján a gitározók legtöbbje, akikkel eddig találkozott csak gitár darabokat akarnak hallgatni, és más zenészek és zenével foglalkozó emberek, pedig csak eredeti formájukban szeretnének zongoraműveket hallgatni. Az ő küldetése, hogy újabb művekkel szélesebb repertoárt biztosítson a gitározók és más emberek számára is, „az ismert zenét új színben feltüntetve”.
- Eötvös Goldberg Variációk átirata gitárra, mely bármely előadónak megerőltető lehet, mert két hangszerrel játsszák, olyan gitár verzió, mely több nehézséggel jár – írja. Az egymást követő változatokat valósághűen és világosan adja elő, de végül is szerintem az átlagos fül számára kevésbé érdekes, mint újonnan kiadott változata A fúga művészetére. Teljesen más téma, valóságos csoda és egy egyedülálló elképzelés remek megvalósítása. Eötvös nem a lehetetlenre vállalkozik, ehelyett a Henle kiadást alkalmazza két gitárra, melyek különbözően vannak hangolva, hogy az eredeti csembalóra írt művet teljes egészében vissza tudja adni, de ugyanakkor absztrakt és alkalmas más átiratokhoz is, melyek gyakran tisztábbá teszik a többszólamú komponálást.
- A művet két 8 húros gitárral vették fel, melyek zenei aláfestése tökéletes művészi és technikai tapasztalattal történt. A végeredmény egyáltalán nem mesterkélt és Eötvös kifinomult kifejezésmódot és tagozódást képes bemutatni. Hogy fokozhassuk a dicséretet, és hogy jobban megérthessük a zenét, a két CD-ből a második plusz interaktív elemeket tartalmaz, mely a readme.txt majd start.html file-ok megnyitásával tekinthetőek meg a második CD-n. A zene kétféle képen hallható, vagy a teljes művet két gitár előadásával élvezheti, az Eötvös által kiadott partitúrát követve, vagy több számot egy gitárral játszva hallgathatja, mely arra ösztönözi a gitárosokat, hogy „együtt” játszanak Eötvös Józseffel. Mindennek  eredménye A fúga művészetének sajátos és energikus visszaadása, mely - amint ön is megtapasztalhatja - akusztikailag meghitt, meggyőző és nem túl hosszú és fárasztó meghallgatni. Eötvös Józsefnek nem volt lehetősége Angliába látogatni, pedig úgy tűnik műve már megérett egy világ körüli turnéra.
-A fúga művészetét Bach ebben a témában utoljára írott művének tartják. Habár Bach utolsó éveiben írta, miközben lassan kezdett megvakulni, A fúga művészete legnagyszerűbb műve. A hatalmas mű megírása közben Bach a fúga negyedik részét befejezetlenül hagyta, mely mind munkásságát, mind karrierjét megkoronázhatta volna. A zenei hangjegyek közé elrejtve az ő nevét olvashatjuk....BACH.
- Tim Smith észrevette, hogy az újabb keletű íráselemzések, és önéletrajzában a vízjegyek tanulmányozása alapján feltételezhető, hogy A fúga művészetét az 1740-es évek elején komponálta. Arra is rájött, hogy ez kizárja azt a népszerű feltételezést miszerint A fúga művészetét 10 évvel később, halála ideje előtt nem sokkal írta.
A Contrapunctus 14 befejezetlensége nem Bach halálához kapcsolódik, hanem a kivitelezők gondatlansága az okozója. Halála előtt Bach átnézte A fúga művészetének kiadását. A kiadás eljutott abba a fázisba, hogy a réz nyomólapok elkészültek, de nem a pontos sorrendben.
Az, hogy nem a zeneszerző által meghatározott sorrendben készültek el, komoly spekulációkhoz vezetett, különösen a négy kánon pontos helyét illetően. Apja halálának napján, Carl Philipp Emanuel megrendelte a példányokat, a ma ismert 1751-es nyomtatott partitúrához. Ebben a partitúrában a kórus a ciklus végén található és a következő sorrendben: augmentált kánon, oktávkánon, decimkánon, tizenketted kánon.  Carl Philipp Emanuel megrendelésében szereplő sorrend nem egyezik az apja fennmaradt kézirat részleteinek sorrendjével, melyben az oktáv és az augmentált kánon elhatárolják ciklus részeit (a decim és tizenketted kánon elvesztek az eredeti kéziratból).
- Eötvös József két CD-s felvételének előadása gyönyörű, két, nyolc húros gitárt használ, melyekhez az előadó igen gondos átiratot készített. A számok felvétele is a frázis szeretetét és az ellenpontozott hangok tisztaságát tükrözi. Goldberg átiratához hasonlóan, Eötvös ismét sikerrel járt és egy mesteri felvételt alkotott, mely érdemes arra, hogy minden Bach és gitár rajongó zenei könyvtárában megtalálható legyen. A felvételt Budapesten vették fel, 2002-ben és Web oldalán megtalálható. Felhívom a figyelmüket, hogy a második CD extrákat tartalmaz: Eötvös József CD - je: Játsszon Eötvös Józseffel, indítsa el a második CD - t lejátszójában, hogy interaktív zenei élményhez jusson! Ez az extra CD partitúrákat tartalmaz és a Contarpunctus 3, Contrapunctus 4, Cannon alla Octava és a Canon per Augmentationem in contrariro Motu felvételeit tartalmazza az első gitárral játszva.